KIRÁNDULÁS SZABOLCS – SZATMÁR – BEREG MEGYÉBEN
élmények és emlékek (2019.07.29.-08-05.)
A gondolatokat, érzéseket, sóhajtásokat, félszavakat összegezte:
Hegyiné Bálint Ilona
Fantasztikus nyolc napot tehetünk el az emlékeink dobozába. Ugyan különböző életkorú kirándulók voltunk itt együtt, mégis mindenki élményekben gazdagodva tér haza. A legfiatalabb kirándulótársunk, a tizenegy éves Simon igazi mókakiránduláson vett részt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében.
A csoportunk legidősebb tagját a természet szépsége és gazdagsága ragadta meg. Ő Hegyi Ferenc, aki ez idő alatt töltötte be 88. életévét. Más társaink a feltámadt Krisztusban meglelt örömmel térnek haza.
Nagy értéke volt az imádságos együttléteknek, az énekes, zenés hálaadásnak. E gitárzenés események közepette valaki mégis megtalálta önmagában a csendet. Ki-ki közelebb került Istenhez és az embertársaihoz, akikkel itt töltötte el ezt a néhány napot.
Mit is viszünk magunkkal haza? Az angyalok érintését, a fény ragyogását – kirándulásunk minden napján a szavak átvitt és egyszerű értelmében is. A programok sokszínűségét, az élmények gazdagságát, a gitár és a tangóharmonika kellemes zenéjét. A mindennapok megszokott, olykor kötelező tevékenységeiből való kikapcsolódás lehetőségét adták meg nekünk. Megismerhettük egymást még jobban, hiszen többen nem először kirándulunk így együtt. Barátságos beszélgetések, nagy nevetések, közös születés- és névnapok igazolták jókedvű együttlétünket.
Mivel nagyobb részt egyházi kórus tagjai vagyunk, a templomi szolgálataink elmaradhatatlanok voltak. Hálával töltötték meg a minket hallgatók szívét Beregdarócon, Nagykárolyban és Nagygécen a Megmaradás templomában is. Isten áldása ott volt a szolgálatunkon, a szeretet összekötött egymással híveket és a kórusban éneklőket. Valóban áldás volt.
Hogy mi mindent rejt még az elmúlt nyolc nap? Nem sorolom a tényleges látnivalókat, mert láttuk, megtapinthattuk, átéltük. Csak rá kell pillantani a programunkra, képzeletben egy utolsó fényképet készíteni és elrakni. Egy biztos, kíváncsiságunkat messzemenően kielégíthettük, rácsodálkozhattunk Szabolcs-Szatmár-Bereg megye népi hagyományaira is. Emlékeztek a beregi hímzésre is, ugye? De a KENDERES NAPOK-on sok mást is láthattunk. Megannyi szépség, érték, melyeket a szívünkbe rejthettünk és örökre a miénk már emlékként. Gazdag ez a vidék másban is: alma, barack, szilva – folytassátok! – lekvár, ivólé, pálinka. Melyik lekvár, melyik pálinka? Hát a „nemtudomszilvából” készült! No ez a nedű, és a barackból készült is, gyakran vendégünk volt a reggelinél és a vacsoránál is. Talán a nedűk hatására éneklő kedvünk is nekilendült az éjszakában víg tangóharmonika szó kíséretében. Természetesen nem kellett ahhoz ital, hogy jó emberek együtt énekeljenek! Tudjátok, kik voltak a „muzsikusok”? István atya és Barabás Béla.
Emberek vagyunk. Talán e nyolc nap alatt vétettünk egymás ellen. De tudunk egymás iránt szeretettel, méltó odafigyeléssel viseltetni, bocsánatot kérni és megbocsátani.
Kiknek köszönjük ezt a szellemi, lelki és fizikai értelemben is gazdag, felemelő nyolc napot? Köszönjük Török Istvánnak, a sofőrünknek, aki a közlekedésünket településről településre balesetmentesen biztosította a jó autóbusszal. Késlekedésünket türelemmel elviselte, bőröndjeinket katonás sorba rendezte. Köszönjük Emesének, aki boldogan vállalta a mindennapi kávé megfőzését, hogy reggeli kókadt ébredésünkből felfrissítsen bennünket. Köszönjük Pistinek, aki az orgonakísérettel helyre igazította bizonytalankodásunkat az énekléskor. Isten adta tehetségére nagy szükségünk van és lesz a jövőben is. Köszönjük Csillának és Marikának, akik megtervezték a programot. István atyával, nem is egyszer, végigjárták és ellenőrizték, hogy megvalósíthatók-e a tervek. Kézben tartották napra készen a megvalósítást ott helyben is. Nem is sejtjük, milyen háttérmunka kellett mindehhez. Alapos, precíz, fantasztikus munkát végeztek, tették mindezt felháborodás, panasz nélkül. Még most is a fülembe cseng jókedvű nevetésük itt-ott. Köszönjük István atyának, kórusunk karnagyának, aki szintén végigjárta az útvonalat. Ő volt lelki életünk gazdagítója. Hálaadó imákkal, énekekkel segítette felemelkedésünket Istenünkhöz. Nem feledjük a TANMESÉK-et sem! Elgondolkodtatók. Isten áldását kérjük életére és munkájára.
A magam nevében mondom, hogy a kirándulásunk ereje a HIT, a REMÉNY és a SZERETET volt. Hiszek Istenben, remélem, hogy lesznek szép kirándulásaink még, és szeretettel fordulunk egymáshoz. Utolsó este, mikor e kedves feladatot kaptam, megkértem a kirándulás résztvevőit, hogy írják le, mit visznek magukkal a kirándulásról. (Három szónál nem lehetett több!) Az általuk leírtak mind-mind itt vannak. Ezekből született ez az írás. MINDENKI velem írta.
A kiránduláson részt vettek:
Kómár István karnagyunk és lelki vezetőnk
Virágné Józsa Csilla a programok tervezője, szervezője, pénztárosunk
Bajzáth Mária a programok tervezője, szervezője, pénztárosunk
Makai István orgonistánk
Török István türelmes sofőrünk
Barabás Béla aki mindenben segít és ő a „muzsikus”
Barabásné Németh Lívia,
Baranyi Zsuzsanna
Boros László
Czakóné Nász Mária
Ferencz Zsuzsanna
Fónagy Emese
Hegyiné Bálint Ilona
Jakab Anna
Juhász Kornél Gábor
Juhászné Sáros Márta
Kas András
Kas Andrásné
Kárpátiné Erdélyi Judit
Kelemenné Tánczos Anikó
Lakiné Tánczos Zsuzsi
Liska Péter,
Szelke Tiborné
Szűcs Béla Endre
Nem kórus tagok:
Bálint Anna
Csapó Erzsébet
Czine Erzsébet
Hegyi Ferenc
Kelemen Simon
Kis Elvira
Szabados Gyöngyvér
Turcsányi Józsefné
Uhrin Magdolna
Uracs Árpádné
Vígh Imréné